Évszázados hagyományok közgyűjteményi védelem alatt

Az Egyetemtörténeti Múzeum a Miskolci Egyetem és elődintézményei – a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia, a soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola, valamint a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem – történetének tárgyi emlékeit mutatja be. Legjelentősebb látnivalói az oklevéltár, a fotógyűjtemény, a numizmatikai gyűjtemény, a hallgatói hagyományok jelképeit és dokumentumait tartalmazó kollekció, valamint a hangfelvételekből és mozgóképekből álló audiovizuális gyűjtemény.

A szakgyűjtemény 1986. január 1-jén kezdte meg hivatalosan működését az egyetemi könyvtár épületében. A legtöbb bemutatott tárgy a Bányászati és Erdészeti Akadémia (1735-1949) és a Nehézipari Műszaki Egyetem (1949—1990) múltjához kapcsolódik. Az oktatási jellegű anyagon felül a gyűjteményben jelentős a műszaki tartalmú tárgyak köre, amelyek a laboratóriumi berendezéseket. a kor színvonalán álló műszereket is magukban foglalják. Az Alma Mater falai között talált közgyűjteményi védelmet azoknak az egyetemi oktatóknak a hagyatéka, akik tanári pályafutásuk mellett ipari tevékenységet is folytattak. A múzeumnak négy állandó kiállítása van.

Selmeci Műemlékkönyvtár

A műemlékkönyvtár a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémiának a szinte hiánytalanul megmaradt könyvtári állományát tartalmazza az 1735 és 1918 közötti időszakból. A 18. század végén világhírűvé vált selmeci bányász- és kohászképzést ez a hasonlóan kiváló szakirodalmi alapokat nyújtó műszaki-természettudományos gyűjtemény segítette. A kiállítóteremben a selmeci könyvtár mintegy hatezer kötetét, a legrégebbi, muzeális értékű könyveket lehet megtekinteni.

Selmectől Miskolcig 1735-1985

A műszaki felsőoktatás-történeti kiállítás az egyetem történetét mutatja be fényképek és dokumentumok segítségével.

A Selmeci ásványgyűjtemény kincsei

Az állandó kiállítás üvegtárlójában a selmeci akadémia négyezer tételből álló ásványgyűjteményének a legféltettebb kincsei láthatók.

Alma Mater – Universitas 275 Éve

Az egyetem főépületének aulájában nyílt kiállítás egyedi tervezésű üvegvitrinjeiben az 1735-ben alapított bányászati tanintézet első tankönyvei, valamint a Kárpát-medence ásványainak különleges darabjai láthatók.

Diákhagyományok Szellemi Öröksége

A Miskolc Egyetem Egyetemtörténeti Gyűjteménye feladatának tekinti a diákhagyományok őrzését a későbbi diáknemzedékek számára. A selmeci diákhagyományok eredete a Selmecbányán 1735-ben alapított Bányászati Tanintézet, később Bányászati és Erdészeti Akadémia hallgatóihoz kötődik. A hagyományok az intézmény Sopronba, majd Miskolcra költözése után is fennmaradtak. Része ennek többek között az egyenruha-viselet, a diáknóták, a meghatározott ceremóniákkal megrendezett szakestélyek (gyűrű-, szalag-, kupaavató, valétáló), valétálás (búcsúzás) szokása, amelyhez a szalamander (fáklyás felvonulás a városban) és a valétabál eseményei tartoznak hozzá. A selmeci diákhagyományok – amelyek a „selmeci szellem”, a diákközösségek identitásának hordozói – nemzedékről nemzedékre átörökítve és folytonosan újrateremtve ma is élnek. Az évszázados tradíciót a Miskolci Egyetem a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe kívánja jelölni.